2. kötet, 36. fejezet: Kezdődő szerelem

*Sziasztok! Sajnálom, hogy megint ennyit késtem. Ráadásul ez a rész nem lett se hosszú, se izgalmas. Ígérem a következő -azaz az utolsó előtti- már izgalmasabb lesz.*

A nappali ablak párkányára könyökölve tökéletes kilátás nyílik az utcánkra. Így láthatom, amint Lexie és Lysander a házunk felé sétálnak. Tudom, szörnyes gyerekes így leselkedni, de hát győz a kíváncsiság.
Amint a kapunkhoz érnek,  Lexie már a kezét a bejárat kilincsére teszi, de még odafordul Lysander felé. Én meg kicsit előre hajolok, hogy mindent jól lássak.
Egy ideig csak beszélgetnek, majd Lysander közelebb hajol az unokatestvéremhez és megcsókolja. Egy óriási vigyor terül el az arcomon.
Lexie megfordul azzal a szándékkal, hogy bejön a házba, de előtte az ablakra néz, ahol én leskelődöm. Gyorsan lebukok a földre de már késő, mert észrevett.
Még vissza int egyet Lysandernek, majd beviharzik. Természetesen egyből a nappaliba köt ki.
- Celine Parker! – áll meg előttem keresztbe font karokkal.
- Szia Lexie! Milyen volt a randid?
- Élvezted a műsört?  – bök ujjaival a kapu felé.
- Nem az a lényeg, hanem, hogy te élvezted-e. Jól csókol Lysander?
- Ha ennyire érdekel, próbáld ki.- feleli, miközben elindul a lépcső felé.
Én a szememet forgatva követem őt a szobájába.
- Naaa! Meséld már el, hogy milyen volt. – kérlelem, miközben ráülök az ágyára.
- Csodás! Lysander annyira kedves és édes. – mondja csillogó szemekkel.
- De jó!
- Viszont nem helyes, ha továbbra is randizgatok vele. Olyan, mintha csak kihasználnám.
- Ezt hogy érted? – nézek rá felvont szemöldökkel.
- Én szerelmes vagyok.... Gideonba. Olyan, mintha Lysandert csak arra használnám, hogy elfelejtsem őt. 
- Te tényleg szerelmes vagy a bátyámba? – kérdezem enyhén sokkosan. Jó, eddig is tudtam, hogy történtek köztük dolgok, de azt nem sejtettem, hogy Lexienek ilyen komoly érzései vannak Gideon iránt.
- Igen...- suttogja lehajtott fejjel. Láthatóan a sírással küszködik. Sóhajtok egyet, majd átölelem őt.


2 hónappal később
Lexie szemszöge:
- Hiányozni fogsz.- néz rám szomorú szemekkel Celine.
- Hiszen csak hét órát leszek távol.
- Igen de eddig napi huszonnégy órába együtt voltunk. Most olyan rossz, hogy nélkülem mész suliba.
- Hát akkor gyere velem.
- Nem tehetem. Mától én már dolgozó ember vagyok. – mosolyog keserűen.
Gyorsan megölelem, majd a gimi felé veszem az irányt, mielőtt még a ma reggelt is közös sírással kezdjük.
Celinenek kezd látszódni a  hasa. Ő és a szülei úgy döntöttek, ideje ott hagynia sulit és munkához látni, hogy megtudja a venni a kellékeket amik feltétlenül kellenek egy kisbabához.
Celine nem akarja ezt. Tudom, hogy szenved. A kamaszkori terhesség nagy szívás.
  Az osztályterembe érve lehuppanok a padomba Lysander mellé. Egy mosolyt erőltetek az arcomra, miközben köszönök neki.
- Valami baj vaj.- állapítja meg.
 Nem tudom, hogy Castiel menyit mondott el neki, Celine helyzetéről, ezért ebbe most inkább nem megyek bele. Inkább a másik problémámat kezdem kitálalni.
- A hétvégére Párizsba utazom.- mondom egy szomorú sóhaj kíséretével, mire ő felhúzza az egyik szemöldökét.
- Az emberek többsége általában nem esik letargiába egy ilyen utazás miatt.
- De én nem utazgatni megyek, hanem haza. Apámhoz.
- És ez rossz?
- Igen. Szerinted miért élek inkább a nénikémmel?
- Nem tudom. Miért?
- Nem jövők ki jól apám feleségével. Azért inkább el pateroltatnak otthonról.- vonok vállat, mintha nem lenne nagy ügy. Pedig az. Utálom, hogy az a nő képes volt apámat ellenem fordítani.
Lysander látja rajtam, hogy ez fáj nekem, ezért átkarolja a vállamat és közelebb húz magához.
- Mi történt az anyukáddal? – kérdezi pár perccel később.
- Meghalt, mikor két éves voltam.
  Becsengetésig elbeszélgetünk a családomról és az ő családjáról.
Csak, hogy tisztázzuk: Lysander és én nem járunk, hiába hiszi azt a fél évfolyam.  Csak barátok vagyunk.  Legalábbis most még. Egyre jobban érzem, ahogy a köztünk levő barátság átalakul szerelemmé, de nem akarom elsietni a dolgot. Lysander megértette, amikor elmondtam neki. Azt mondta annyi időt hagy nekem, amennyit csak szeretnék.
És, hogy mi van Gideonnal? Hát semmi. Így a legjobb, ebben biztos vagyok.