*Sziasztok! Szeretnék elnézést kérni a hosszú kihagyásért. És tudom ahhoz képest ez a rész rövid lett és nem túl tartalmas. Majd a későbbiekben fognak felpörögni az események. Fojtatás várhatólag jövőhét hétvégén.
2
hónappal később:
Már egy ideje itt élek, de még mindig nem vagyok
túlságos beilleszkedve. Talán még idő kell.
- Celine gyere már! Mindjárt itt vannak a vendégek! – kiabál anyu a
földszintről.
- Mindjárt megyek. – szólok vissza. Továbbra is az ágyamban fekszek pizsamában.
csing-csing-csing-csing
Basszus!
A csengő hangjára villám gyorsan pattanok fel, átöltözök, bevetem az ágyat
és elkészülök a fürdőszobába.
Rekordidő alatt, azaz 5 percen belül készen is vagyok. Gyorsan lerohanok a
lépcsőn.
- Lexie! – sikítom az unkatestvérem nevét.
- Cel! – boldogan a nyakamba ugrik. Viszonozom az ölelését. Sosem gondoltam, hogy
valaha ilyen jóban leszünk. Nem rég megtudtuk volna fojtani egymást.
- Helló Robert bácsi. – mosolygok Lexie apjára.
- Szia Celine. – viszonozza a mosolyomat. Ez a gesztus tőle nagyon kényszeredettnek tűnik.
Ők ketten vannak vendégségben nálunk. Itt
maradnak egy ideig.
A kötelező családi udvariassági körök
után az unokatesómmal elvonulunk a szobámba.
- Na mesélj! Mi újság otthon? – kérdezem kíváncsian.
- Miden rendben van. Túlságosan,
unalmasan rendben. És veled mi van? Te vagy már a legmenőbb csaj a sulidban?
- Még nem, de dolgozom rajta. – mondom nevetve.
Ekkor kopognak az ajtómon. Meg se várva a választ, belép valaki.
- Sziasztok, lányok! Indulhatunk Celine?
- Hova? – kérdően nézek az ajtómban álló Dake-re
- Szombat van. – válaszolja hülyének kijáró nézéssel.
Hátra hajtom a fejem és valami
morgásszerű hang tör fel a torkomból.
- Minden szombaton az itteni állatotthonban önkénteskedünk. – magyarázom
Lexienek.
- Menj nyugodtan. Majd beszélgetünk, ha visszajössz. – mosolyog rám a mellettem
ülő lány.
Elköszönök a családomtól, aztán elindulunk.
Az önkéntes melót én találtam már több mint egy hónappal ezelőtt. Nem volt
könnyű rávennem Daket, hogy tartson velem, de egy kis győzködés és hízelgés
árán sikerült.
Odaérve gyorsan az öltözőben átveszem
munkaruhám és már indulok is a kedvenc állatom felé.
- Szia Kóla. – gyengéden leemelem a fáról a kedven koalámat. Belém csimpaszkodik.
Ez az előnye, hogy Ausztráliában élek - különösen ezen a felén- vannak itt
koalák. Mármint ezt nem úgy értem, hogy
csak úgy hemzsegnek az utca közepén.
- Segítesz lapátolni is? – jelenik meg a hátam mögött Dake.
- Igen megyek - visszarakom az állatot a fára és a haverom nyomába indulok.
Mióta itt vagyok csak egy valakit kedveltem meg igazán és az Dake. Fura,
hogy milyen jóban vagyunk. Nem gondoltam volna, hogy még barátok is lehetünk. És
ami a legjobb, hogy az utóbbi időben inkább úgy bánik velem, mintha a húga
lennék. Sokkal jobb így, hogy már nem
nyomul rám.
- A sötét hajú lány az unokatestvéred volt? – kérdezi, mialatt a kezembe nyomja
az egyik lapátot.
- Igen. Ő Lexie. És most nem vagyok kíváncsi arra, hogy szerinted milyen jól
néz ki.
Felnevet. Szóval éppen ezt akarta mondani.
- Sziasztok! – köszön egy hang. Hátra
nézve Jillt látom meg. Ő egy osztálytársunk.
Hosszú festet platina szőke haját lófarokba fogta, zöld szemeivel
barátságosan néz ránk, a tökéletes fogsorát kivillantja mosolygás közben.
- Szia. – köszönök neki. Tudom, hogy nem véletlenül jár pont ide önkénteskedni.
Tetszik neki Dake. Ha jól tudom ez nem kölcsönös.
- Segítsek valamit? –kérdezi pislogva.
- Nem köszi. Talán majd máskor. – válaszolja ridegen a haverom.
Amikor Jill elviharzik, nem bírok elfojtani egy kacajt.
- Neee! Van olyan lány a világon, akivel nem kezdesz el rögtön flörtölni? Sőt,
lerázod? Te nem vagy lázas véletlenül? – kérdezem nevetve.
- Látom jól szórakozol Celine. Ezért már megérte. – mosolyog rám.
- Most fordítsuk komolyra a szót. Mi a
bajod vele? Aranyos lány. Leszámítva a hajfestékét és a két kiló sminkjét.
- Nem az esetem. – van valami a hangjában, ami miatt úgy döntök, hogy inkább
hanyagolom a témát.
Nagyjából egy fél órája dolgozunk, mikor
Jill újra csatlakozik hozzánk.
- Dake, nincs kedved kicsit sétálni velem munka után? – kérdezi mézes-mázos
hangon.
- Bocsi, de most nem jó. Cellel dolgunk van délután. – ezzel karon ragad engem
és arrébb húz.
