19 fejezet: A kezdet nehéz de a búcsú fáj

*Sziasztok. Ide is elérkeztünk! Ez a legutolsó rész. Ez a fejezet egy picit hosszú lesz. Mást nagyon nem tudok hozzáfűzni csak annyit  hogy nem vagyok egy happy end-es típus. Köszönöm mindenkinek aki pipált/ kommentelt/  feliratkozott vagy csak egyszerűen olvasta a történetem.  Üdv: Klárii*

Annyi mindent szeretnék, még tenni mielőtt elköltözök. Annyi mindenkitől szeretnék elköszönni. Nem kérdés, hogy ki az első, akit felhívok.
- Castiel. – szipogok amikor felveszi.
- Celine? Minden rendben?
- Nem…
- Jól vagy?
- Igen.. Vagyis nem.
- Mi történt?
- Itt vannak a szüleim..
- És ezért sírsz? Mert itt vannak a szüleid? Ennyire szereted őket?
- Nem ezért. Hanem mert holnap utazunk, vissza Ausztráliába.
A szavaimat pár másod perc néma csönd követi. Egyikünk sem számított rá, hogy ilyen hamar szét kell válnunk.
- Negyed órán belül ott vagyok nálatok. – szólal meg végül, aztán leteszi a telefont.
A következő személy, akit felhívok a legjobb barátnőm.
- Helló Cel. – köszön vidáman.
- Rosa, elköltözök.
- MI?? Hova? Miért?
- Anyuék értem és a bátyámért jöttek, hogy visszavigyenek.
- NE! Úgy értem nem tehetik…
- Bár ne tehetnék.
- Hol is laknak a szüleid helyileg? Az tudom, hogy Ausztráliába, de melyik városban.
- Sydney-ben.
- Hát nincs túl közel..
- Nincs.
- Várj Celine, ne mozdulj el, át megyek hozzád elbúcsúzni.
- Rendben. Nem terveztem elmozdulni.
Ezzel letesszük. Van pár barátom akit, fel kéne hívnom, de most nincs erőm. Kicsit össze akarom szedni magam, mielőtt a barátnőm és a barátom át jön.
 Elsőnek Rosalya érkezik meg a nyomába Lysanderrel és Kentinnel, hogy az utóbbi kettő honnan került ide azt nem tudom, de örülök nekik.
 - Jaj, Celine! Annyira fogsz hiányozni! Nem is tudom mi lesz velem nélküled. – huppan le mellém Rosa és átölel.
- Te is nekem.  Nehéz lesz, hogy nem leszel velem. – természetesen mindketten sírunk. Felállok és Lysander elé lépek.
- Hiányozni fogsz. – suttogom.
- Te is nekem. Honnét szerezek egy ilyen jó hangú énekesnőt, ha megint hívnak fellépni?
 Csak elmosolyodok és hagyom, hogy magához öleljen.
Kentin elé lépek és bűntudatom támad. Mióta összejöttem Castielell nem sokat foglalkoztam vele.
Ő csak szó nélkül szorosan megölel.
- Vigyáz magadra nagyon és sok sikert mindenhez. - suttogja.
- Köszi, te is vigyáz magadra.
 Néhány szomorú perc után elmennek.
Egyedül ülök a földön. Ők voltak a legjobb barátaim. Vajon fogok még velük találkozni valaha?
Kopognak az ajtón.
- Gyere be! – kiáltok ki.
Nora lépbe a szobámba kézen fogva Nathanielel. Nat szőke kócos hajával, borostyán szemeivel és Nora majdnem barna egyenes hajával és kékes-zöldes szemeivel tökéletesen összeillenek. Bár menyire szomorú is vagyok muszáj elmosolyodnom. Végül csak sikerült összehoznom őket.
- Rosalya üzent, hogy holnap költözöl. – mondja  a szőke hajú srác miközben felsegít a földről
- Igen. Anyuék vissza akarnak vinni hozzájuk. – mondom miközben Nataniel finoman megölel.
Utána Nora is megölel.
- Még nem ismerjük olyan jól egymást, de azért hiányozni fogsz. – mondja szomorú hangon.
- Te is nekem. – suttogom.
Ők hamarosan tovább mennek. Amint egyedül lennék csörögni kezd a mobilom. Iris az. Ő gyorsan elmondja, hogy nem tud személyesen is elbúcsúzni tőlem amit nagyon sajnál, de hiányozni fogok neki és majd gondol rám.
Castiel hamarosan megérkezik. Mint egy örült lerohanok a lépcsőn és a karjaiba vettem magam. Berángatom a szobámba, mert nem akarok a családom szeme láttára elbúcsúzni tőle.
 Leülünk az ágyamra és az ajkaink szomorúan masszírozni kezdik egymást. Nem kell kimondanunk, hogy tudjuk, ez a búcsú.
- Csak vissza engednek majd a szüleid a nénikédhez. - mondja amikor egy kicsit elhúzódunk egymástól.
- Nem hiszem. Őket ismerve örülhetek, ha majd egy másik városba elmehetek ezek után.
- Sajnálom. És mi lesz velünk?
- Hogy maradhatnánk együtt olyan távolságból?
- Távkapcsolat?
- A távkapcsolatok nagy része elhidegüléssel kezdődik és szakítással végződik. Inkább váljunk el még szép minden.
- Talán így lesz a legjobb. Szeretlek.
- Én is szeretlek Castiel.
 Igaz ezt még soha nem mondtuk egymásnak. Ez az első és egyben az utolsó alkalom.
 Ezt a pillanatot kopogás zavarja meg.
Nina nénikém az.
- Akkor én megyek. Viszlát Celine. – áll fel mellőlem Castiel.
- Viszlát. – mondom, miközben már nem tudom vissza tartani a könnyeimet.
 Nézem, ahogy a szerelmem  kisétál az ajtómon és ezzel együtt az életemből. Valószínűleg örökre.
- Cel kicsim én holnap korán megyek dolgozni, most meg megyek aludni. Mi már nem találkozzunk. De majd megyek titeket látogatni. Szeretlek. – mondja a nénikém.
- Én is szeretlek Nina. Köszönök mindent, amit értem tettél.
 Megöleljük, egymást aztán kimegy, én meg neki láttok pakolni.

 A repülőgépen ülök, és kifelé bámulok az ablakon. Hamarosan felszállunk, és végleg itt hagyom a szeretteimet. Persze a szüleim és a testvérem jönnek velem, de most nem rájuk gondoltam.
Gondolataimba visszajátszom az elmúlt hónapok eseményeit. Például a Castielel való első csókomat, a Lysanderrel való első fellépésünket, vagy a Rosával való beszélgetéseket.
Szép emlékek ezek. Egyébként Lexietől is sikerült elbúcsúznom ma reggel.. Ami egy „legközelebb”ből és egy biccentésből állt. Még soha nem volt ennyire jó a kapcsolatunk.
 Sóhajtok, mikor a gép elindul a kifutón.
- Minden rendben húgi? – kérdezi Gideon aki mellettem ül.
- Igen. Illetve nem egészen…
- Minden rendben lesz. – mondja a bátyám miközben a vállára hajtom a fejem ő meg átölel.
- Összességében nagyon jó volt itt. Ezzel mintha egy részemet is el kellene hagynom. – suttogom. 

18 fejezet: Mindent itt hagyni

*Sziasztok. Már annyira kíváncsi vagyok, hogy mit fogtok szólni ehhez és a következő részhez :) Ez a fejezet magáért beszél. Valamikor a héten jön a következő. Üdv: Klárii*


1 héttel később:

 Nem sok minden történt velem az elmúlt egy hét alatt. Lysanderrel duetteztünk közönség előtt és nagy sikerünk lett.
Castiel nincs elragadtatva attól, hogy lett egy tetkóm, mert szerint „elhamarkodott volt a döntés és biztos meg fogom bánni”
 Mostanság nem nagyon hoztam egyes vagy kettesnél jobb jegyet. De majd kijavítom. Legalábbis remélem.
A gondolatomból az zökkent ki, hogy Nathaniel elhalad mellet.
- Hé Nat! – kiáltok utána.
- Igen?
- Emlékszel még Norára?
- A lányra, akivel a kórházban találkoztál?
- Igen rá. Ma délután találkozom vele egy kávázóba. Nincs kedved eljönni velem?
- Miért lenne? – úgy látom tényleg meglepődik.
- Csak úgy. Léci gyere velem.
- Hát jó. Ha ennyire szeretnéd.
- Szuper! Köszi.
- Nincs mit. Akkor délután. – ezzel tovább sétál.
- Miért találkozol vele délután? – lép mellém Castiel.
- Mert össze akarom hozni Norával.
- Hahaha… Kíváncsi leszek. – ezzel átöleli a vállam.
 - Legyél is, mert sikerülni fog! – a csengő szakítja félbe ezt a rendkívül fontos társalgást.

 Mire oda érünk a kávézóba, Nora már vár ránk. Pontosabban rám. Nathaniel meglepetés számára. Az arcát elnézve meg is van lepődve.
- Sziasztok! – Nora hangján érződik a meglepődés.
- Szia. – köszönünk egyszerre miközben mi is helyet foglalunk.
 Nagyjából öt percig semmiségükről beszélgetünk, utána a homlokomra csapok mintha elfelejtettem volna valamit.
- Ma megbeszéltük Rosalyával, hogy elmegyünk vásárolni! Már biztos vár rám! – kiáltok fel kétségbeesve.
- Semmi baj. Menj nyugodtan. Majd találkozunk legközelebb. – mondja az új barátnőm
- Ha már eljöttek maradjatok nyugodtan. Sziasztok! Érezzétek jól magatokat! – kiviharzok a helyszínről, miközben magamon érzem mindkettőjük tekintettét.
Nem bírok elfojtani egy mosolyt. Ez egész könnyen ment.
   Amikor haza érek meglepetés vendégek fogadnak. A nő haja fekete, a szeme kék, mint Gideonnak, Ninának, Lexienek, meg nekem. A férfi szeme zöld, de a haja szőke, mint nekem és Gideonnak.
- Anyu, apu! – kiáltok boldogan és a karjaikba vettem magam.
- Szia kicsim. – apu egy puszit nyom a homlokomra. Anyu tekintete nem éppen vidám. Csak nem dühös rám? Ha apu haragszik, akkor az egy dolog. De ha viszont anyu, akkor jaj nekem.
- Valami baj van?
- Igen Celine! Rontasz a tanulásban! Ráadásul Nina azt mondta tetoválást csináltattál. Felfogtad, hogy az örökre szól!? – anyu szinte ordibál.
- Azért jöttetek ide, hogy személyesen tudj letolni miatta?
- Nem. Azért jöttünk, ide hogy visszavigyünk téged meg a bátyádat Ausztráliába.
- MI?? – mintha valaki tiszta erőből mellkason vágott volna.
- Vegyél vissza hangerőből! Apáddal rájöttünk, hogy nem volt jó ötlet elengedni titeket. Nektek ránk van szükségetek. Holnap a 9 órai járattal megyünk. Pakolj!  - NEM!  Itt vannak a barátaim! Ráadásul életembe először igazán szerelmes vagyok.  Nem mehetek pont most el!
- Sajnálom lányom, de megyünk. - szólal meg apu is.
 Felrohanok a szobámba és bevágom az ajtót. Térdre esek a padlón. A sírás fojtogat. Hagyom, hogy a forró könny végig folyjon az arcomon. Belülről nem érzek mást csak a mindent megsemmisítő ürességet. Szinte levegőt sem kapok, ha arra gondolok, hogy itt kell hagynom mindent. 

17 fejezet: Fizikai fájdalom

Másnap reggel Lexivel kettesben ballagunk a suliba.
- Mikor veszik le a kezedről a gipszet? – kérdezi hamis kíváncsiságot költöztetve a hangjába.
- Ma. Végre valahára.
- Még két hétig sem volt rajtad. Hogy vehetik le ilyen hamar? – a hangjából minden fajta érzelem hiányzik.
- Elég, ha csak fásli lesz rajta.
- Ezt az orvos mondta, vagy titokban fogod levenni?
- Az orvos mondta –nevetek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire ismer engem.
   Miután megérkezünk, gyorsan megkeresem Rosalyát. A teremben ülünk és a délutáni tervemet mesélem. Ő az egyetlen, akit betervezek avatni.
- Tényleg? Komolyan gondolod? Biztos vagy benne? – kérdezi a barátnőm.
- Igen, igen és igen. – vágom rá határozottan.
- Rendben, te tudod. Elkísérjelek?
- Köszi, az jó lenne.
- Mi lenne jó? – ül le mellénk Lysander.
- Ha Rosa elkísérne vásárolni. – hazudok, mert ha elmondanám neki a végén tovább adná Castielnek. A barátom nem tudhatja meg. Legalábbis holnapig biztos nem.
- Értem. – mondja gyanúsan méregetve. Tudom, hogy rosszul hazudok, na de ezt már csak el lehetne hinni. Vagy nem?
 Pár perc csönd után Lysander felém fordul.
- Ráérsz holnap este?
- Miért?
- Megint hívtak minket fellépni az Arány bálna étterembe. Ezúttal meg van a zenekar csak két énekes kellene nekik. Te meg én. Duettezni fogunk.
- Rendben. De van pár kérdésem.
- Megint fizetnek érte. – közli kapásból.
- Nincs több kérdésem, benne vagyok - mire azt kimondom Rosalyábol kitör a nevetés. Ez a lány milyen mosolygós mostanában! – Mit fogunk énekelni?
- Demi lovato és Joe jonas: Wouldn’t change a thing . Holnapig van időd begyakorolni. – elfordul, mert kezdődik az óra. Az agyam lázasan kotorászni kezd egy sor után a dalból. Igazán sokat kell gyakorolnom ebbe a két napban az biztos…

Délután Rosalya elkísér a dokihoz, aki leveszi a gipszem. Meg kell ígérnem neki, hogy nagyon vigyázok a karomra. Meg is ígérem. Mármint a doktornak, nem Rosának.
 Utána tovább megyünk a dolgomra.
- Biztos vagy benne? Nem akarlak lebeszélni, csak ez örökre tart. – mondja a legjobb barátnőm.
- Igen. Tudom. Készen állok rá, hogy az életem végig rajtam lesz.
- Nem izgulsz?
- Egy kicsit. – közben belépünk oda, ahová indultunk.
- Mi szél hozott ere titeket, csajok? – kérdezi tőlünk a pasi, aki gondolom a tetoválást fogja csinálni.
- Tetoválást szeretnék! – bököm ki határozottan.
- Biztos vagy benn? Elég törékenynek tűnsz. – közli a tényt, engem méregetve.
Utálom, ha azt gondolják, hogy törékeny és gyenge vagyok. Attól, hogy a hajam szőke, szemem kék, a bőröm általában falfehér és alacsony vagyok, lehetek erős is.
- Biztos! – a kelleténél érdesebb a hangom.
- Rendben. Mit szeretnél?
- Egy csillagot a bal vállamra.
- Oké. Ülj le.
 Miközben a pasi a kis csillagot készíti, Rosa a másik kezemet markolja, biztatás képen.  Próbálom minél jobban összeszorítani a szám, de néha muszáj hangot adnom a fájdalmamnak. minden másodperc egy szenvedés. Aztán valahogy végre vége van.
- Egész jó lett. - mondom, miközben a tükörben vizsgálom a végeredményt.
- Illik hozzád. – közli Rosa, aki valószínűleg látja rajtam, hogy még mindig a fájdalom hatása alatt vagyok. – Nem bántad meg, Cel?
- Nem.
 Miután fizetek a pasasnak, távozunk.
  Otthon mondhatni áll a bál.  lexie és Gideon éppen ezerrel veszekednek egymással. Nina próbálja lenyugtatni őket, de nem nagyon sikerül.
- Te csak egy ostoba liba vagy Lex! Ez van! – kiabálja a bátyám az unokatesónknak.
- Lehet, hogy egy liba vagyok, de legalább engem nem utál a saját testvérem. – vág vissza a fekete hajú lány.
- Nem utál a húgom!
- Neeem… Vedd már észre, hogy a háta közepére sem kíván téged!
- Ez nem igaz! Ugye Celine? – fordul felém Gideon.
Mindkét veszekedő fél felém fordul.
- Hagyjátok őt ki ebből! – szól Nina, aki gyengéden meg fogja a vállaim. Igen ám, csak hogy a bal vállam nagyon fáj, hiába van bekrémezve és becsomagolva fóliába vagy mibe.
 Sikítva húzódok el.
- Mi a baj? Történt valami? Valaki bántott? Csak nem a barátod? – Gideon azonnal mellettem terem. A szememet forgatom a feltételezésére. Csak tudnom, mi baja Castiellel..
   Megpróbálok felmenni a lépcsőn válasz nélkül, de a bátyám nem hagy.
- Mi történt? Miért fáj a vállad? Csináltál ma valamit?
- Egyébként igen. Egy tetoválást. – közlöm mintegy mellékesen és felhúzom a felsőm ujját.
 lexie ajkán egy halvány mosoly suhan át, Nina nénikém arca teljesen elsápad, Gideon meg mérgesnek tűnik. Ez az! Remélem, sikerül annyira feldühítenem, hogy lemond rólam, vagyis az életem irányításáról.