12. fejezet: Kórházban

*Ezt a fejezetet az unokatestvéremnek Nórinak írtam, aki rábeszélt a blog írásra. Ezért is róla neveztem el az új szereplőt ;). Üdv: Klárii*

Egy teljesen idegen környezetben ébredek. Hamar rájövök, hogy kórházban vagyok. De mi is történt?
 A szobában van valaki a mellettem lévő ágyon. Korombeli lány, hosszú szökés-barna hajjal és kékes-zöldes szemekkel. A hatalmas gipsz a lábán elárulja, hogy mért van itt. Amikor észreveszi, hogy ébren vagyok, vidáman megszólal.
- Te aztán jól beverted a fejed! Majdnem egy napig voltál komában. Egyébként az én nevem Nora knight.
- Celine Parker. – mondom bizonytalanul, mert még mindig nem értem, hogy mit keresek itt.
- Már engem is furdal a kíváncsiság. Mi történt? Tényleg lelöktek? Őrizetbe vették őket, mert nem hitték el, hogy baleset volt.
- Kiket vettek őrizetbe? – egyáltalán nem értem, hogy miről beszél.
- A két csajt. Ha jól értettem az egyik az uncsitesód. Mindenki azt mondta, hogy utálnak téged, és hogy biztos direkt lökte le a lépcsőn. Így volt?
 Hirtelen minden beugrik. Amber és Lexie felém jöttek én meg hátráltam és lezuhantam. Miközben visszaidézem az eseményeket, Nora már tűkön ül.
- Na? Direkt löktek le?
- Nem. Baleset volt. – a lány mintha egy kicsit csalódott lenne, a hír hallatára.
 Pár percig kattog az agyam, utána megkérdezem.
- Te nem tudott, hogy mi történ miután… eszméletlen lettem?- nem tudok jobb fogalmat kitalálni az egyik napig tartó alvássomra. A kóma túl durva.
- A két csaj megijedt és hívták mentőket. Itt ellátták a sebeidet és beraktak ebbe a szobába, ahol én vagyok.
- Értem. Voltak látogatóim? – nem mintha most ez lenne a legfontosabb, csak úgy kérdezem.
- Nem nagyon engedtek be hozzád senkit csak az anyukádat.
- Az anyukámat?
- Hosszú festet vörös haj és tengerkék szem, magas és nem túl sovány.
- A nénikém.
- Akkor ő.
   Lassan felmérem rajtam keletkező károkat. A bal kezem gipszbe és a fejem be van kötözve. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg annyira borzalmasan nézek ki, mint amilyenek érzem magam. Vagyis inkább nem vagyok kíváncsi rá. Bár most igazából a karom és fejem állapota sokkal jobban érdekel a kinézetemnél.
    Egy fehér köpenyes férfi lépbe a szobába. Az ágyamhoz jön.
- Jó napot Miss. Parker. Jó látni, hogy felébredt. Én Dr. Walter vagyok, a maga kezelő orvosa. Hogy érzi magát?
- Nem túl jól. – válaszolok halkan
 A doki elvisz magával egy vizsgálóba. Először egy csomó kérdést tesz fel, hogy megtudja nem károsodott-e a memóriám. Miután meggyőződik róla, hogy nem lettem amnéziás, át megyünk egy röntgen terembe. Röntgent készít a karomról és koponyámról.
 Kiderül, hogy egyik sem károsodott súlyosan, csak kisebb törések, amikből fel fogok épülni. Néhány napig bent kell maradnom megfigyelésen, utána csak kontrollra kell vissza járnom.
 Mikor végeztünk, beszélhetek Ninával. Megnyugszik, hogy minden rendben. Dolgozik, és nem engedik el, de megígéri, hogy amint végez meglátogat. Lexiet tényleg őrizetbe vették, mert azt hitték, hogy direkt löktek le a lépcsőn Amberrel. Megtudom, hogy holnap jönnek be hozzám a rendőrök és vallomást kell tennem.

 Miután visszaérek, Norával beszélgetünk. Pontosabban ő beszél én meg hallgatom.
 Arról mesél, hogy miért nem jöttek össze a szomszéd fiúval.  A beszámoló végére rájövök, hogy az a fiú bunkó és még beképzelt is. Valószínűleg Nora jobban járt, így.
 
 Ha jól számolom még tart a suli amikor Castiel meglátogat.
- Basszus, Celine. Annyira aggódtam érted! Jól vagy?- ezzel vigyázva a bal karomra, megölel.
- Voltam már jobban is. És te jól vagy? Mert borzalmasan nézel ki. - ez az igazság. Az arca nyúzót, szemei alatt hatalmas fekete karika éktelenkedik.
- Egy percet sem tudtam aludni.
- Hogyhogy?
- Ezt még kérdezed? Te tudnál volna aludni, ha én fekszek kómában és még be se jöhetsz hozzám?
- Nem. Azt hiszem nem.
- Na, látod! Amikor, Nina nénikéd küldött egy sms-t, hogy felébredtél, azonnal rohantam hozzád.
- Ellógtál néhány órát?
- Persze! Egyénként Rosalya üzenni, hogy órák után meglátogat. – mondja, miközben leül az ágyam szélére és megfogja a jobb kezem.
 A szomszéd ágyon pihenő Nora, érdeklődve figyel minket.
   Megpróbálom kiszedni Castielből, hogy volt-e ma valami érdekes a suliba (nem mintha érdekelne, de semmi kedvem elmesélni, hogy hogyan estem le a lépcsőről), amikor valaki bejön hozzám.
 A szőke haja a kék szemébe lóg. Látni, hogy nincs jó hangulata.  Az ágyamhoz lép és türelmetlenül vizslat engem.
- Csak te lehetsz ilyen szerencsétlen, hogy így összetöröd magad! – szól ingerülten, köszönés helyet.
- Nem tudom, hogy te kivagy, de sürgősen vegyél vissza! – szól rá Castiel.
- Nem hozzád beszéltem, haver! Én sem tudom, hogy te kivagy, de most sürgősen enged el Celine kezét!
 Tőlünk pár métere Nora felszisszen. Ahogy látom nem tetszik neki a gondolat, hogy ezek ketten, itt verekedjenek össze. Még mielőtt Cast bármit válaszolhatna, megszólalok:
- Mit keresel itt Gideon?