2. fejezet: Barátnője van?

Másnap, amikor suliba indulnék, csöngetnek az ajtón.
- Kinyitom – szólok Nina nénikémhez.
- Helló Celine! – köszön vidáman az ajtóban álló ismerősöm.
- Helló Ken! Mit keres te itt?
- Gondoltam együtt is mehetnénk.
- Rendben. – ezzel elhagyjuk a lakást és a suli felé megyünk.
 Az iskola udvaron meglátom Castielt. Ő mogorván néz ránk.
- Akkor később még találkozunk. – szól Kentin, aztán átölel, puszit ad az arcomra, majd sarkon fordul és elmegy. Ez meg mi volt? Na, mindegy.
Castiel irányába nézek, de ő szándékosan elfordul. Na és ez mi volt?
  Ma a nap nagy részét Lysanderrel töltöm. Régen nagyon titokzatos volt, de mostanra már sikerült kiismernem őt.
Tanítás után Lys felajánlotta, hogy haza kísér.  Épp az udvaron haladunk át  amikor megláttam Castielt egy lánnyal. Egymás kezét fogva nevetnek valamin, utána ölelkeznek. Elkapom a tekintetem és reménykedem benne, hogy nem árulom el magam Lysander előtt.
- Hű. Boldognak tűntek. – jegyezte meg, amint az utcán sétáltunk.
- Ja. Te tudod ki az a lány? - kérdezem, csak úgy mellékesen. Vagyis, remélem, hogy ez hallatszik a hangomon.
- Polly. Ő nagyon aranyos.
   Kicsit később felhívom Rosalyát és elmesélem neki, azt, amit délután láttam az udvaron.
- Mi? Ezt nem hiszem el… - ezt félhangosan mondja.
- Miért?
- Mert… Nem illenek össze. – hallom Rosa hangján, hogy kamuzik. Vajon miért? Mit akar ezzel?
 Később Nina nénikémmel sütit sütünk és elmesélem neki, részletesen az eddig történtetek.
- Szóval féltékeny vagy?
- Egy kicsit. – tisztába vagyok vele, hogy Nina is tudja, ez csak szépítés.
- Eltervezed csábítani a fiút?
 Egy pillanatig elképzelem, hogy elveszem Castielt Pollytól.
- Nem. Ez nem vallana rám. És különben is azzal kell lennie, akivel boldog. - ezt nem csak úgy mondom. Tényleg így gondolnom.
 A csokis sütik, nagyon finomak lettek. Ezt vacsorázzuk és még maradt annyi, hogy ezt is fogjuk reggelizni.