6. fejezet: Lógás a városban

Szombat reggelre már nagyjából jól vagyok. Nina gyógykészítményeiről még ezt se gondoltam volna, hogy fogyaszthatók, azt meg pláne nem, hogy még gyógyít is.
 A krimi utolsó oldalait olvasom, amikor a nénikém benyit az ajtómon és a telefonját nyújtja felém. Kérdően nézek rá.
- A húgom. – mondja magyarázat képen.
- Szia anyu! – szólok vidáman a mobilba.
- Szia Cel! Jól vagy?
- Igen. Hiányoztok!
- Te is nekünk. Apád puszil.
- Én is őt.
- Nina mondta, hogy jól szórakozol.
- Mire gondolsz?
- A nővérem elmondta, hogy tegnap majdnem csókolóztál egy fiúval.
- Héé! – ezt a nénikémnek mondom egy felháborodott grimasz kíséretében. Anyu nevet a vonal túlsó végén.
- És jól csókol a fiú?
- Ezt tudnám, ha Nina nem nyit be… - ezen anyu megint nevet.
- Hát igen, kamaszkorunkba én is jártam hasonló képen.
- Tényleg?
- Nina mindig is tudott időzíteni. – nevetek amint elképzelem, hogy anyu nővére rajtakapja őt smárolás közben.
- Milyen most Ausztráliában? – kérdezem téma váltás céljából.
- Jó. Most viszont mentem kell. Szia kicsim, szeretlek.
- Szia anyu, én is szeretlek. – ezzel leteszi.
  Anyuval bármiről el tudunk beszélgetni beleértve a pasikat is. Apu már sokkal szigorúbb a legtöbb témába.
Délután engedélyt kapok Ninától, hogy kimozduljak, ezért elmegyek Kentinnel sétálni egyet a környéken. 

- Történt valami érdekes a suliba? – kérdezem, mivel nincs kedvem egyből a lényegre törni.
- Semmi különös. Úgy készülj, hogy hétfőn témazáró töriből.
- Remek… - történelemből nem vagyok túl jó. Sem matekból. Sem fizikából. Sem földrajzból… Félre értés ne essék, sose álltam bukás közelbe semmiből.
 Pár percig némán sétálunk, aztán nem bírom ki és muszáj szóba hoznom azt, ami annyira izgat:
- Hallottam, hogy csókolóztál egy lánnyal!
- Mi? Kitől hallottad ezt?
- Az most lényegtelen! Akkor ő most a barátnőd?
- Nem. Carlával csak csókolóztunk. Semmi több.
 Szóval ezért volt annyira ismerős a képen! Mielőtt elmentem Carlát is ismertem. Nem nagyon kedveltük egymást. Ha jól emlékszem ő Amberékkel volt jóban.
- Féltékeny voltál amikor megtudtad? – kérdezi, csak úgy mellékesen.
 Erre megállok és felhúzom a szemöldököm. Pár pillanatig fontolgatom a választ, aztán így szólók:
- Annak kellet volna lennem?
- Nem bántam volna…
- Kentin, csak a barátod akarok lenni… - kezdem, de félbe szakít.
- Tudom. Én is csak a barátod szeretnék lenni. – ez valahogy nem teljesen hihetően mondja. Végtére is akkor miért hívott randira a múltkor? Mondjuk lehet, hogy azóta meggondolta magát.
 A nap további részébe kellemesen elbeszélgetünk.

Vasárnap az egész napot Rosalyával töltöm.  Moziba megnézzünk egy jó akció filmet, utána meg pizzázunk. Nincs kedvünk olyan korán haza menni, szóval csak összevissza járkálunk a városba. Elmesélem neki a majdnem csókot Castielel.
- Úgy tudtam! – kiált fel a beszámolom végén vidáman.
- Mit tudtál?
- Már a legelején tudtam, hogy csak féltékenyé akar tenni és hogy majd összefogtok jönni.
- Minek a legelején?
- Jaj, Celine ne legyél már ilyen értetlen!
- Jó, értem mire gondoltál. Egyébként meg nem jöttünk össze!
- De-még-ösz-sze-fog-tok-jön-ni! – mondja tagoltan, szinte énekelve.
- Az-nem-oly-an-biz-tos! – vágok vissza ugyan olyan hangsúllyal.
 Épp mondani akar erre valamit amikor, megláttok egy elektronikai üzletet és berángatom.
- Mit-ker-es-ünk-itt? – a hangsúly ugyan az maradt.
- Új-fül-hall-gat-ót-kell-en-e-ven-em. – válaszolok  miközben végig gondolva rájövök, hogy néha nem tagoltunk helyesen. Nem mintha annyira oda lennék a helysírási szabályokért.
- Rend-ben.
- De-ezt-ab-ba-ké-ne-hagy-nunk!
- Ig-az-ad-van.
- De tényleg! – mondom végre normálisan.
 Miközben én a fülhallgatók között válogatok, Rosa elmegy és körülnéz a zenelejátszók között. Ha végeztünk a pénztárnál beszéltünk meg találkozott.
 Egyszer csak valaki megböki a hátam. Először azt hiszem Rosa nem látott semmi érdekeset, de amikor megfordulok nem egészen ő az. Hanem Castiel.
- Helló. Nem is szóltál, hogy meggyógyultál!
- Te se érdeklődtél. – vállat vonok, mintha nem lenne nagy ügy. Valóján vártam a hívását.
- Egyedül jöttél? – kérdezi, gondolom témaváltás céljából.
- Nem. Ro… - a kiabálás a pénztárak felül belém fojtja a szót. Amikor oda fordulok olyat láttok amitől enyhén szólva lesápadok.