3. fejezet: Féltékenység

Másnap reggel megint Kennel megyek suliba.
- Hétvégén nincs kedved eljönni velem moziba? – kérdezi, amikor már majdnem ott vagyunk.
-  Úgy érted randi?
-  Igen... Úgy értem.
- Sok dolgom van a hétvégén. Majd még meglátom. – mondom, mert nem akarom megbántani.
   Pár óra múlva Rosával sétálunk az udvaron és elmesélem neki, azt hogy Ken randira hívott.
- Szóval nem mész el vele?
- Nem tudom. Nem akarom megbántani, szóval lehet.
 Épp válaszolni akar valamit, amikor láthatólag meggondolja magát és beránt egy fa mögé.
- Ezt most miért? – kérdezem csodálkozva.
- Hallgatózni fogunk úgy, hogy csitt!
 Meg akarom kérdezni, hogy mégis miért kell hallgatóznunk, amikor meghallom egy lány hangját.
- Mégis meddig kell ezt csinálnunk?
- Nem tudom. Még egy ideig. - ez Castiel hangja. Szóval most őt és a barátnőjét hallgatjuk le.
- Ez szerintem hülyeség. Lehet, hogy a csajt teljesen hidegen hagyja, hogy velem jársz. Nem lenne egyszerűbb, ha csak odamész és beszélsz vele?
- Mondtam már, hogy van barátja!
- Ez biztos? Ő mondta?
- Nem. Csak láttam őket együtt, és elégé úgy tűnt, hogy együtt vannak.
- Komolyan Cast, ha te nem beszélsz vele, akkor majd én!
 A beszélgetésük további részét nem hallottuk, mert arrébb mentek.
- Ez meg mi volt? Én ezt komolyan nem értem. – mondom, miközben visszamegyünk az épületbe.
- Azt hiszem én értem! Szóval, jól gondoltam…
- Mit?
- Semmit… Illetve mindegy. Majd rájössz te is.
 Délután, a kapuba vártam Irist, mert megbeszéltük, hogy együtt megyünk haza, amikor Kentin oda jön hozzám és átölel.
- Csinálsz valamit ma? – kérdezi miközben még mindig nem enged el.
- Irisszel leszek.
- Rendben. Akkor holnap reggel. - ezzel elenged és elmegy.
 Valaki mellém áll. Oda fordulok és észreveszem, hogy Castiel az.
- Akkor te most Kentinnel jársz? – kérdezi „igazából nem is izgat a dolog” hangsúllyal.
- Téged mióta érdekel, hogy ki kivel jár?
- Nem is érdekel. Csak úgy kérdeztem.
- Egyébként igen. Ken és én együtt vagyunk. – tudom, hogy szörnyen gyerekes ilyet hazudni, de kíváncsi vagyok valamire.
- Tényleg?
- Igen. Csak nem féltékeny vagy?
- Nem! És ha azt hiszed, hogy érdekelsz, akkor tévedsz!
- Tényleg? Akkor se érdekellek, ha ezt csinálom? – ezzel lábujjhegyre állok és megpuszilom az arcát.
 Mielőtt bármit válaszolhatna, Iris megjelenik és furcsán nézz ránk.
- Tudod Celine, egyedül is haza találok. Ha te inkább… - kezdte volna a barátnőm, de én félbe szakítom.
- Mehetünk! – kirobogok az utcára, magam után húzva Irist. Szándékosan nem nézek hátra.
- Mi volt ez? – kérdezi, amint halló távolságon kívül kerülünk.
- Ha én azt tudnám…
   Iris kicsit bejön hozzánk és beszélgetünk. Miután elmegy, felhívom Rosát és elmesélem neki a történteket. Mivel ő nem nagyon tud hozzá szólni, elmesélek mindent Nina nénikémnek is.
- Tudod mi a véleményem? – kérdezi miután végeztem a mondandómmal.
- Ha tudnám, nem kérnék tőled tanácsot!
- Szerintem a fiú nem is jár azzal a lánnyal.
- A beszélgetésükből nekem is ez jön le… De akkor ez miért kell?
- Valószínűleg, hogy féltékennyé tegyen egy lányt. Szerintem téged!
 Épp mondani akarok erre valamit, amikor egy sms-em érkezik. Castiel az. Küldött egy képet, amin ő és a barátnője van. Alá azt az üzenetet írta: „Tessék! Itt egy összeillő pár fotója.”
 Tudom miért küldte. Azt akarja, hogy én is féltékeny legyek. Végül is kölcsön kenyér visszajár! Bár sejtem, hogy igazából nem járnak, mégis zavar ez a kép. Úgy döntök, hogy folytatom a játékot és ezt válaszolom: „Igazság szerint mi Kennel jobban nézünk ki.”