2. kötet, 11. fejezet: Rózsaszínködös este

*Sziasztok! Szeretném előre jelezni, hogy ez a rész tartalmaz egy korhatáros jelenetet. Viszont a fogalmazás módomat próbáltam nem 18 karikásra megírni.  Szerintem nem lett durva. Most kivételesen ajánlanám hozzá azt a zenét, amit az írás közben hallgattam.
https://www.youtube.com/watch?v=98WtmW-lfeE&hd=1
Üdv: Klárii*

Miután segítek anyunak leszedni az asztalt, a vendégszoba felé veszem az irányt. Leülök az ágyra és úgy várom Castielt.
A következő pillanatba Lexie lépbe a helyiségbe.  Leül mellém. Kérdően nézek rá.
- Mit akart tőled Castiel?
- Szerinted?
- Cel, igazán nem jó ötlet, ha újra össze jössz vele.
- Igazán? Mégis miért gondolod így? – egyenes a szemébe nézek. Állja a pillantásomat.
- Mert ő messze lakik innen.  Nem sokára vissza megy, és veled mi lesz?
- Mi lenne? Semmi.
- Dehogynem!  Teljesen magad alatt leszel. Fájni fog, hogy nincs veled.
- Nos... az hagy legyen az én gondom!
- Rendben de ne mond, hogy nem figyelmeztettelek!
- Mi van veled Lexie?
- Öhm.. semmi.
- Nem úgy tűnik. Ma egész nap olyan furcsa vagy. Nekem elmondhatod, ha valami bánt. – az egyik kezem rá teszem a vállára.
- Ha azt hiszed zavar, hogy érted két fiú is rajong egyszerre, én meg itt vagy totálisan szingliként, akkor...igazad van.
- Sajnálom. – egy szomorú mosolyt küldök felé.
- Ne sajnáld, nem a te hibád.  Csak jobban kéne magamra figyelnem.  Kicsit kihívóbb ruhákat kell hordanom és máris egy csomó fiú fog a lábaim előtt heverni. -rám kacsint, majd kimegy a szobából.
 Hihetetlen az én unokatestvérem.  Pedig egy szép mosollyal mennyivel többet elérni, mint a kivágott felsővel.
Elterülök az ágyon.  Egyenlőre az én dolgaim nagyon is jól alakulnak.  Remélem ezt az elkövetkező hetekben is elmondhatom.
Nem tudom meddig fekszem így. Azt hiszem nem sokáig. 
Casteil bejön a szobába , leül az ágyra és egy határozott mozdulattal az ölébe húz.
- Na? Mi volt apámmal? – kérdezem türelmetlenül.
- Beszélgettünk.
- És?
- És ennyi.
- Ne már! Mit válaszoltál neki?
- Egy választ.
- Nem fogod nekem elmondani. – állapítom meg.
- Hát nem.
- De én tudni akarom! – direkt nyafogósra veszem a hangom.
- Ma már kilenc órát ültem egy repülő gépem, bevallottam, hogy szeretlek és megpróbáltam megfelelni apád vallatásának. Ezt mind érted. Szóval ne légy telhetetlen!
Röviden kuncogok, majd a fejemet a vállába fúrom.

Este fél tizenegykor Lexievel lekapcsoljuk a villanyt a szobámba.
- Nagyon haragudni fogsz, ha én az éjszaka közepén itt hagylak?  - kérdezem az unokatestvéremtől halkan.
- Nem, de ne csinálj semmi meggondolatlanságot!
- Azt hiszem, talán pont arra készülök.
- Celine... Nem jó ötlet.
- Nem biztos. Jó is lehet.
- Felesleges rá felhívnom a figyelmedet, hogy ha felelőtlenül vágsz neki, milyen veszélyeknek teszed ki magad, ugye?
- Köszi kuzin, de már nagy lány vagyok és elégszer halottam ezekről a dolgokról.
Nagyjából fél órát várok.  Most már teljes a csend az egész házba. A szüleim már biztosan elmentek aludni. Szabad a pálya.
Kikászálódom az ágyamból. A pizsamám helyet egy hálóinget veszek fel. Ez is Lexie-é volt.  Még a combom közepéig sem ér. Na jó, ez szépítés.  Éppen, hogy leér a combomig. E mellett egy picit átlátszik.
A hasam apróra zsugorodik az izgalomtól. Egy kicsit remeg a lábam, miközben az ajtóm felé sétálok.
- Cel! – állít meg Lexie.  Azt hiszem, leakar beszélni. Talán hagyom is. Bizonytalan vagyok.
- Igen Lex?
- Majd meséld el milyen.
- Te még soha...?
- Még soha. És nem gondoltam volna, hogy pont te, a család jó kislánya fog beelőzni.
- Hát én sem. De már nem vagyok olyan jó kislány. – ezzel távozom.
Halkan végig megyek a folyóson. Csak a bátyám vagy a szüleim meg ne hallják a lépteimet!
A vendégszoba előtt megállok.  Rá rakom a kezem a kilincsre. Majd vissza húzom.
Biztosan ezt akarom? Igen. Különben most nem állnék itt.
Kopogás nélkül benyitok.
Az ágy feletti lámpa fel van kapcsolva. Viszont nincs itt senki.
Biztos kiment a fürdőszobába.
Ezúttal nem hagyom magam elbizonytalanítani. Leülök az ágyra és várok. Ismét.
Vicces, hogy én mindig is azt mondogattam, hogy nem a szajhás külsővel kell elcsábítani a pasikat. Ahhoz képest most itt ülök a fiúm ágyán, egy szál semmiben.  Ezek szerint akadnak esetek, amikor egy-két szexis darab elengedhetetlen.
Alig egy perc múlva Castiel megérkezik. Kérdően néz rám. Egy titokzatosnak szánt mosolyt küldök felé.
Felállok és közelebb lépek hozzá.  Izgulok. Remélem bele megy a dologba.
Egy szót sem szól. Helyette megcsókol. Amennyire csak tudok a testemmel a testéhez simulok.
A csókunk egyre vadabb, szenvedélyesebb.
Valahogy leveszem róla a pólóját. Végig simítok a kockás hasán. A kezemet éppen hogy a nadrágja felett állítom meg.
Magával húz az ágy felé, miközben a csókot nem szakítjuk meg.
Hátra dől az előbb említett berendezési tárgyon. Emiatt én rajta fekszem. Felnyúlok a lámpához és lekapcsolom.
Most már biztos vagyok benne, hogy ez jó ötlet. Nem is érzem, hogy izgulnék.
Nem sokára lekerül rólam a hálóingem is.
- Celine... biztos akarod?- kérdezi Castiel zihálva.
- Igen. Te talán nem? – kérdezek vissza szintén zihálva.
- De. Ha meggondoltad magad, vagy szeretnél leállni csak szólj.
- Oké. – ezzel gyengéden beleharapok az ajkába.
Aztán az alsóneműm is lekerül rólam. Még soha nem voltam meztelen egy fiú előtt sem.
Nem vagyok önbizalom hiányos, de azért nem vagyok százszázalékosan sem megelégedve a testemmel.
- Gyönyörű vagy. – suttogja Castiel a fülembe.
Szürke szemi őszinteséget sugároznak. Elhiszem, hogy ő tényleg így gondolja.
Köszönet képen rámosolygok.  Majd lerángatom a nadrágját.
Ezután a testünk teljesen összeforr.  Biztos vagyok benne, hogy ez egy nagyon is jó ötlet.