2. kötet, 12. fejezet: Csak egy reggel

*Sziasztok! Pontosan ma egy évvel ezelőtt raktam ki eme blog legelső fejezetét.  Az alatt az egy év alatt lett: 31 fejezetem, 21 feliratkozom, több mint 24400 oldalmegjelenítésem, számtalan kommentem és pipám. Köszönöm szépen mindenkinek aki most velem van és olvassa ezt a történetet. 

A blogom szülinapján ajándéknak hoztam nektek egy "bakiparádét", avagy a félre írásaimat (megjegyzem nem tudom mennyire érdekel ez titeket):
- Pontban este hétkor felcsönget a vendég szobába. ( Akar lenni: felcsörtet)

- Castiel megállított egy Castiellel. (Akkor leni: egy kérdéssel)
- Amiatt a sréc miatt ( Akar lenni: srác)

- Kacsit rám. (Akar lenni: kacsint)
- A keze még mindig a vállamon nyuszi. (akar lenni: nyugszik)
- Léci öltöztessetek fel újra jó messzire. (Akar lenni: költöztessetek el)
- Szabad  egyáltalán azt mondani az ex-nek, hogy hányik? (Akar lenni: hiányzik)
- Az szőke hajó fiú. (Akar lenni: szőke hajú)
- Ó Júlia, miért vagy te Rómeó? (Akar lenni: Júlia)
- /állatkerti önkénteskedés alatt/ - kérdezi, és a kezembe nyomja az egyik laptopot. (Akar lenni: lapátot)*


Másnap reggel arra ébredek, hogy valaki az ajtón dörömböl.
- Remélem nem alszol mert lassan reggel lesz- hallom meg Lexie hangját.
Egy pillanatig nem értem, aztán kinyitom a szemem.  A fejem Castiel mellkasán nyugszik.
- Mennyi az idő? – kérdezi álmosan.
- Túl korán van még. De te aludhatsz.  Nekem ki kell osonnom. Ó jaj, még ma suliba is kell mennem.
Castiel felnevet, mire én meglököm a vállammal.
- Könnyű annak, aki lóg.
Lassan kikászálódom az ágyból. Felveszem a padlón pihenő hálóingemet.
Gyorsan visszamászok és egy pillanatra hozzá bújok.
- Tegnap nem hagytad, hogy megcsókoljalak amiatt a srác miatt, este meg elcsábítasz. Most akkor hogy is van ez? – a fejét az enyémnek támasztja beszéd közben
- Én nem „csábítottalak el”!
- Én nem pont így emlékszem.
- Az a te bajod!
Egy puszit adok a szájára,  majd ismét elhagyom az ágyat.
- A szüleid nem hallották meg, amikor az unokatestvéred ébresztett minket? – állít meg Castiel egy kérdéssel.
- De. Lexie nem mondta ki a nevemet, szóval a szüleim feltételezhetik, hogy neked vagy Gideonnak szólt.
- És mit gondolnak, ez miért jó neki?
- Mit tudom én, nem látok a fejükbe!  Talán, hogy Lexie nem tud aludni és gondolata felkelti Gideont, mert szeret vele gonoszkodni vagy tudom is!
- Biztos nem fognak gyanakodni?
- Jaj, hagyjál már a felesleges kérdéseiddel! – csattanok fel.
Egy észveszejtő mosolyt küld felém, amit én viszonozok. Utána kilépek a vendégszobából. 

Visszamegyek a saját szobámba, ahol sikerül vissza aludnom egy órára.  Aztán szól az ébresztő.
Egy fájdalmas nyögés kíséretében a párnába fúrom a fejemet.
- De nem akarok ma felkelni! – motyogja Lexie.
- Dettó!
Aztán valahogy mégis sikerül.  Közepes tempóba átöltözünk, aztán lemegyünk reggelizni.
Az unkatesóm előbb leér.  Szeretnék utána menni az étkezőbe, de egy kéz elkapja a karomat. Persze, nem csak egy kéz, hanem egy hozzá tartozó ember.
- Mi van? – mordulok a bátyámra.
- Korán keltem.
- Remek...?
- Lexie hangja felkeltet. – közli egy szúrós tekintettel párosítva.
- Ezt neki hányd a szemére.
- Kihez beszélt hajnalok hajnalán?
- Azt honnan tudjam?
- Gyanús vagy nekem Celine.
- Már megint mi a bajod?
- Miért beszélt reggel Lexie olyan hangosan ha csak hozzád szólt?
- Ezek szerint nem hozzám beszélt.
- Akkor kihez?
Tudja. Nagyon is jól tudja, hogy nem a szobámba aludtam. Jaj már, hogy az én testvéremnek mindent ki kell derítenie!
- Nem tudom Gideon! Gondolkozz! Nem olyan nagy a választék itt nálunk. – mondom tetetett nyugodtsággal, majd sarkon fordulok.
 Éppen sikerül befejeznem a reggelimet, amikor valaki csenget.
Lexie elmegy kinyitni az ajtót. Alig egy perc múlva Dake-kel a nyomába lép be az étkezőbe.
- Jó reggelt Cel! Mehetünk a suliba? – mosolyog rám.
- Persze. -  válaszolok kevésbé lelkesen.
A nappaliban apám kételkedő pillantással néz rám. Hát igen, biztos zavarja, hogy a lány miatt egyszerre két pasi is van a házban.
 Nem sokkal később már az utcán sétálok, Dake és Lexie társasága. Mivel az utóbbi még új diák a suliba, ezért elfog menni az igazgatóiba. Akkor nekem az osztály terembe kell mennem Dake-kel. Ő biztosan ráfog kérdezni arra, ami most köztünk van. És én elfogom mondani az igazat. Bár mennyire is nehéz szemtől szembe közölni vele.