*Sziasztok! Köszönöm azoknak akik még mindig velem vannak. Nekem nagyon sokat jelent. Továbbra is várom a pipákat és a hozzászólásokat ;) Üdv:Klárii
Idegesen
toporgok a fürdőszobában. Még egyszer áthúzom a fésűmet a hajamon. Így se jobb
a helyzet. Úgy nézek ki, mint aki egész éjszaka csak forgolódott. Jó, igazából
pont ez a helyzet. De azt hiszem érthető, mivel ma lesz az első napom az új
sulimban. Nem is tudom megmondani, hogy
mikor izgultam utoljára ennyire.
- Kislányom, siess már vagy elkésünk! – kiabál a földszintről apu.
- Megyek! – kiáltok vissza miközben még egy sikertelen próbálkozást teszek a
hajam rendbe hozására. A szemem alatti karikákkal már próbálkozni sem merek. Talán
a végén még rosszabb lenne az eredmény.
A vállamra kapom a táskám és lerohanok a lépcsőn.
- Mehetünk? – kérdezem erőtlenül.
- Előbb egyél valamit! – szól anyu, utána az asztalhoz húzz.
- Minek? Már így is úgy néz ki, mint aki mindjárt kidobja a taccsot. – mondja
Gideon és egy szemtelen mosoly jelenik meg az arcán.
Igazából teljesen igaza van. Mivel nem szeretek igazat adni a bátyámnak, ezért
magamba erőltetek egy kis müzlit.
Vonakodva ugyan, de végzek a reggelivel.
- Na, gyere Cel, nem akarom, hogy az első napodon elkéss. – mondja apu, mialatt a
kijárat felé indul. Szó nélkül követem
őt, és beszállok a kocsijába.
- Nagyon izgulok. – vetem fel csak úgy mellékesen.
- Ugyan már! Mégis mi a legrosszabb, ami történhet?
- Amint belépek, az osztályterembe
egyből hasra esek, és mindenki rajtam röhög. Vagy véletlenül mondok valami
nagyon cikkit. Vagy nem akar velem senki barátkozni és teljesen egyedül leszek.
Vagy…
- Jó értem! De ne aggódj, nem történik, semmi ilyesmi - vág a szavamba apu. Az
út további részét mindketten csendben tesszük meg.
- Itt vagyunk. – állapítom meg, de kiszállni nem tervezek.
- Gyerünk Cel! Most vagy soha!- ezzel átnyúl és kinyitja nekem az ajtót.
Elköszönök aputól és egy mély levegő kíséretével bemegyek a felém tornyosuló
nagy, szürke színű épületbe.
Hamar megtalálom, az irodát ahová mennem kell.
- Jó napot! - köszönök bátortalanul.
- Szia. Te Celine Parker vagy, ugye? – kérdezi tőlem egy középkorú, barna hajú
nő.
Gyorsan elhadar mindent. A nevét is és hogy kicsoda ő. Aztán, hogy mit kell még
aláírnom meg, hogy mit kell még tennem.
Mikor mindennel végzünk, már rég becsöngettek.
- Gyere, megmutatom hol lesz órád. –mondja a nő. Végig megyünk egy nagyon
hosszú folyosón.
Benyit egy terembe és szó szerint belök.
- Meghoztam az új diákot! – jelenti, majd sarkon fordul.
Egy pillanatig mindenki engem bámul, majd fojtatják, amit elkezdtek. Még a
tanár is. Most nem kéne nekem mondania valamit?
Mivel a 20-as évei közepén járó, szőkés-barna hajú tanár úr fojtatja az órát,
mintha ott sem lennék, úgy döntök, leülök. Boroztatóan zavarban vagyok, miközben végig sétálok a termen, hogy elfoglaljam
az egyetlen szabad helyet, ami a terem végében van.
Kicsöngetésig csak annyi történik, hogy magamban megállapítom: éppen egy matekórán
ülök. Legalábbis ha jól sejtem. Aztán
lehet, hogy igazából fizika.
Szerencsére következő órám is itt lesz. Legalább nem
tudok eltévedni. Főleg ha fel sem állok.
- Helló Celine! – köszön nekem valaki. Felpillantok és egy szőke hajú srácot
láttok meg.
- Helló… ismerjük egymást?
- Igen. Nem emlékszel rám?
- Bocsi, nem. Kellene?
- Igen! Dake vagyok. Még így sem rémlik? A nagybátyám abban a suliba dolgozott
ahová te is jártál.
- Ó tényleg! Te vagy Boris unokaöccse. Most már emlékszem!
- Remek! Na és hogyhogy itt vagy? - kérdezi, miközben leül mellém. Bár nem
ismerem jól Dake-et, de annyira azért igen, hogy tudjam nagyon ritka az olyan lány,
akivel nem akar kikezdeni. Én viszont nem leszek egy a sok közül!
- Ez egy hosszú sztori. Nem igazán
akarlak untatni. – mondom unott hangon.
- Nem untatnál vele. Nyugodtan mond!
- Akkor másképpen mondom neked: Ez. Nem. Tartozik. Rád.
- Juj, de durva lett valaki! Legutóbb sokkal kedvesebb voltál.
- Igaz, ne haragudj. Nem akartam túl
nyers lenni.
- Nincs harag! Nem akarsz valamit meginni velem suli után? – kérdezi mézes-mázos
hangnemben. Na azt lesheted, drága!
- Bocsi, de nem igazén. Talán legközelebb.
- Rendben Akkor megkérdezem holnap is. – kacsint rám
Istenem! Ez a srác nem érti az
elutasítást?
A csengő ment meg a választól.
Ezután nem sok érdekes dolog történik velem. Ha egy másik terembe kellett
mennem Dake mutatta az utat, aki hajthatatlanul a közelembe legyeskedett. Még hazáig
is elkísért. Jó hogy nem lakok túl messze a sulitól.
- Hogy telt a napod kicsim? – kérdezi anyu, amint elszaladok mellette.
- Elment. Szerencsére jó hamar. – morgom, mialatt lassítok.
- Ennyire rossz volt?
- Inkább úgy mondanám, hogy unalmas.
- Nem volt társaságod?
- De volt „társaságom”. – mondom egy fintor kíséretévvel. Nem mintha bármi bajom
lenne Dake-kel, de jól tudom, hogy ő nem éppen barátkozni szeretne velem.
Amint a szobámba érek csörögni, kezd a telefonom. Kihalászom a táskámból abba a
reménybe, hogy Castiel hív. Hát nem. Hanem Lexie, az unokatestvérem. Soha nem
voltunk jóban. Akkor most mit akar?
- Igen? – szólók bele kíváncsian.
- Szia Cel!
- Mi az? Mit akarsz?
- Nem hívhatom csak úgy fel a kuzinomat?
- Te? Olyat nem szoktál.
- Az igaz. – vallja be, nevetve.
- Akkor most miért hívsz?
- Mert itt hagytad a kedvenc gyűrűd. Tudod, azt a baglyosat. Én meg hordom.
- És te ezt bejelented? Máskor csak szó nélkül megtartanád.
- Most is azt tettem. De a barátnőd (az a Rosalya vagy ki) felismerte és
gondoltam kevésbe fogsz kiakadni, ha tőlem tudod meg.
Mii? Ezt elmondja nekem? Ez biztos ugyan az a
Lexie akit én ismerek?
- És van még valami. – mondja félénk hangon.
- Ki vele!
- Van egy új lány a sulinkban. A neve Poppy. Tulajdonképpen engem rád emlékeztet.
- És ezt akartad elmondani?
- Nem. Izé… Castiel és ő... elégé egy hullámhosszon vannak, ha érted mire
gondolok.
- Igen értem… De ezt most miért mondod el nekem?
- Gondoltam gyorsabban túlteszed magad rajta, ha tudsz a dologról. Ja és még valami! Tudom, hogy eddig borzalmas
rokon voltam, de ezen szeretnék változtatni.
- Én is szeretnék! Szóval köszi, az
információt. Szia
Miután letesszük én leülök az ágyam szélére és bámulok a semmibe.
Igen Cast? Ilyen gyorsan túl vagy rajtam?
várom a következő részt ;)
VálaszTörlésKöszi, sokat jelent, hogy továbbra is vannak akik velem és Celinenel maradtak ;)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKöszi, nem sokára fojtatom :)
TörlésImádom az irámanyaidat!!Lécci folytasd mert eddig mindent olvastam és hiper jóókk!!imádom!!!
VálaszTörlésKöszi, fojtatom :)
TörlésSziaaaaaaa :D
VálaszTörlésTegnap fél tízkor találtam rá a blogodra a telefonomból, és kiolvastam a fél történetet a takaróm alatt :33 A másik felét ma elolvastam, és had mondjam hogy r*hatt jól írsz *-*
Mielöbb folytatááást!! :D
Kösziii
TörlésLécci folytatsd nekem nagyon tetszik :)
VálaszTörlésNem sokára fojtatom.
TörlésMikor lessz a kövi?? :D
VálaszTörlésNem sokára. Most már tényleg.
Törlésirod meg a blogot?
VálaszTörlésIgen. Csak magán ügyi problémák miatt kényszer szünetet kellett tartanom :/
TörlésJuj de várom folyti :)
VálaszTörlésLesz valamikor folytatás?
VálaszTörlésIge lesz. Már pár hete tervezem csak hogy el kellett utaznom és nem volt számítógép, se időm. Legkésőbb tavaszi szünetben már kint lesz a fojtatás.
Törlésén is írok blogot.. ráadásul kettőt. az egyik egy fanfic a másik pedig CsJ. minden hétvégén írok rájuk részeket. nekem is van egy csomó dolgom. van, hogy hajnalban fejezem be, de ha már elkezdted, legalább fejezd be. sajnálom mert nekem nagyon tetszett a történet. :(
VálaszTörlésJaj úgy bírom az ilyeneket! Azt se tudod, miért nem írok de kioktatsz. Lehet azért nem írok, mert most halt meg tragikus balesetben a nővérem és nincs erőm hozzá. Lehet, hogy ezt nem kötöm orrotokra, de ez van.... Szóval van okom rá, hogy nem írok.
TörlésNaaaaaaa????????
VálaszTörlésNaaaaa. Lehet értelmesen is beszélni hozzám, nem a kutyád vagyok...
TörlésUhhh... Ez durva egyet ertek az itteni szerzovel mivel velem is volt mar ilyen es csodalkoztak hogy miert tiltottam ki oket... Pfff utalom az ilyeneket (bocs a kivetelnek)
VálaszTörlés