17 fejezet: Fizikai fájdalom

Másnap reggel Lexivel kettesben ballagunk a suliba.
- Mikor veszik le a kezedről a gipszet? – kérdezi hamis kíváncsiságot költöztetve a hangjába.
- Ma. Végre valahára.
- Még két hétig sem volt rajtad. Hogy vehetik le ilyen hamar? – a hangjából minden fajta érzelem hiányzik.
- Elég, ha csak fásli lesz rajta.
- Ezt az orvos mondta, vagy titokban fogod levenni?
- Az orvos mondta –nevetek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire ismer engem.
   Miután megérkezünk, gyorsan megkeresem Rosalyát. A teremben ülünk és a délutáni tervemet mesélem. Ő az egyetlen, akit betervezek avatni.
- Tényleg? Komolyan gondolod? Biztos vagy benne? – kérdezi a barátnőm.
- Igen, igen és igen. – vágom rá határozottan.
- Rendben, te tudod. Elkísérjelek?
- Köszi, az jó lenne.
- Mi lenne jó? – ül le mellénk Lysander.
- Ha Rosa elkísérne vásárolni. – hazudok, mert ha elmondanám neki a végén tovább adná Castielnek. A barátom nem tudhatja meg. Legalábbis holnapig biztos nem.
- Értem. – mondja gyanúsan méregetve. Tudom, hogy rosszul hazudok, na de ezt már csak el lehetne hinni. Vagy nem?
 Pár perc csönd után Lysander felém fordul.
- Ráérsz holnap este?
- Miért?
- Megint hívtak minket fellépni az Arány bálna étterembe. Ezúttal meg van a zenekar csak két énekes kellene nekik. Te meg én. Duettezni fogunk.
- Rendben. De van pár kérdésem.
- Megint fizetnek érte. – közli kapásból.
- Nincs több kérdésem, benne vagyok - mire azt kimondom Rosalyábol kitör a nevetés. Ez a lány milyen mosolygós mostanában! – Mit fogunk énekelni?
- Demi lovato és Joe jonas: Wouldn’t change a thing . Holnapig van időd begyakorolni. – elfordul, mert kezdődik az óra. Az agyam lázasan kotorászni kezd egy sor után a dalból. Igazán sokat kell gyakorolnom ebbe a két napban az biztos…

Délután Rosalya elkísér a dokihoz, aki leveszi a gipszem. Meg kell ígérnem neki, hogy nagyon vigyázok a karomra. Meg is ígérem. Mármint a doktornak, nem Rosának.
 Utána tovább megyünk a dolgomra.
- Biztos vagy benne? Nem akarlak lebeszélni, csak ez örökre tart. – mondja a legjobb barátnőm.
- Igen. Tudom. Készen állok rá, hogy az életem végig rajtam lesz.
- Nem izgulsz?
- Egy kicsit. – közben belépünk oda, ahová indultunk.
- Mi szél hozott ere titeket, csajok? – kérdezi tőlünk a pasi, aki gondolom a tetoválást fogja csinálni.
- Tetoválást szeretnék! – bököm ki határozottan.
- Biztos vagy benn? Elég törékenynek tűnsz. – közli a tényt, engem méregetve.
Utálom, ha azt gondolják, hogy törékeny és gyenge vagyok. Attól, hogy a hajam szőke, szemem kék, a bőröm általában falfehér és alacsony vagyok, lehetek erős is.
- Biztos! – a kelleténél érdesebb a hangom.
- Rendben. Mit szeretnél?
- Egy csillagot a bal vállamra.
- Oké. Ülj le.
 Miközben a pasi a kis csillagot készíti, Rosa a másik kezemet markolja, biztatás képen.  Próbálom minél jobban összeszorítani a szám, de néha muszáj hangot adnom a fájdalmamnak. minden másodperc egy szenvedés. Aztán valahogy végre vége van.
- Egész jó lett. - mondom, miközben a tükörben vizsgálom a végeredményt.
- Illik hozzád. – közli Rosa, aki valószínűleg látja rajtam, hogy még mindig a fájdalom hatása alatt vagyok. – Nem bántad meg, Cel?
- Nem.
 Miután fizetek a pasasnak, távozunk.
  Otthon mondhatni áll a bál.  lexie és Gideon éppen ezerrel veszekednek egymással. Nina próbálja lenyugtatni őket, de nem nagyon sikerül.
- Te csak egy ostoba liba vagy Lex! Ez van! – kiabálja a bátyám az unokatesónknak.
- Lehet, hogy egy liba vagyok, de legalább engem nem utál a saját testvérem. – vág vissza a fekete hajú lány.
- Nem utál a húgom!
- Neeem… Vedd már észre, hogy a háta közepére sem kíván téged!
- Ez nem igaz! Ugye Celine? – fordul felém Gideon.
Mindkét veszekedő fél felém fordul.
- Hagyjátok őt ki ebből! – szól Nina, aki gyengéden meg fogja a vállaim. Igen ám, csak hogy a bal vállam nagyon fáj, hiába van bekrémezve és becsomagolva fóliába vagy mibe.
 Sikítva húzódok el.
- Mi a baj? Történt valami? Valaki bántott? Csak nem a barátod? – Gideon azonnal mellettem terem. A szememet forgatom a feltételezésére. Csak tudnom, mi baja Castiellel..
   Megpróbálok felmenni a lépcsőn válasz nélkül, de a bátyám nem hagy.
- Mi történt? Miért fáj a vállad? Csináltál ma valamit?
- Egyébként igen. Egy tetoválást. – közlöm mintegy mellékesen és felhúzom a felsőm ujját.
 lexie ajkán egy halvány mosoly suhan át, Nina nénikém arca teljesen elsápad, Gideon meg mérgesnek tűnik. Ez az! Remélem, sikerül annyira feldühítenem, hogy lemond rólam, vagyis az életem irányításáról.