2. kötet, 31. fejezet: Érdekes érzelmek

*Sziasztok! Igen, ez most a múlt heti rész. Sajnálom, hogy késtem. Egyébként ez az 50. fejezet a két "kötetet" együtt nézve. Szép kerek szám. Örülök, hogy ideáig eljutottunk. *

Lexie szemszöge
Másnap reggel Castiel megint Celine elé jön. Úgy gondolom, szükségük van egy kis minőségi időre egymással, ezért én valamivel később tervezek utánuk menni.
Éppen a bejárati ajtó felé veszem az irányt, amikor valaki megköszörüli a torkát a hátam mögött.
- Igen? – fordulok Gideon felé.
- Beszélnünk kell!
- Nincs miről.
- Dehogy nincs! Lexie, kérlek!
Végül vonakodva, de vissza sétálok a nappaliba. Leülök a kanapéra. Gideon mellettem foglal helyet. Persze az ülőalkalmatosság másik végén.
- Azért húzódsz ilyen messzire, nehogy megint lesmároljalak? – kérdezem, kicsit incselkedve.
- Lexie, én próbálnék veled értelmesen beszélgetni! Nem hiszem el, hogy te ennyire komolytalan vagy!
- Most olyan mintha haragudnál rám valamiért. Tettem valami rosszat ellened?
-  Igen! Miattad Siena szakított velem!
- Siena? A barátnőd? Te elmondtad neki, hogy mi ketten...?
- Persze! Hiszen megcsaltam veled! Nem vagyok olyan szemét, hogy eltitkoljam. Ő meg kiakadt és értelemszerűen elküldött a fenébe.- felpattan a kanapéról, majd idegesen beletúr selymes, válláig érő hajába.
- Sajnálom.- mondom halkan.
- Mintha ezzel olyan sokat kezdhetnék!
- Pedig én tényleg nagyon sajnálom! Nem akartam hogy bármi baj legyen belőle. – felállok és átölelem őt. Mindenféle romantika nélkül. Csak úgy, mint ahogy a bátyámat ölelném.
Bár én még soha életembe nem láttam Sienat, de már is tettem vele valami rosszat. Elintézem, hogy megcsalják, és ezzel szétrobbantottam egy jól működő párkapcsolatot. Bűntudatom van.

Mégis a lényem egy kicsike, önző és érthetetlen része örül annak a ténynek, hogy Gideon újra szabad.  Ezt az érzést próbálom elnyomni.
- Gi, miért nem kezdünk mindent újra? – kérdezem, mikor elengedem.
- Újra?
- Igen. Csináljunk úgy, mintha misem történ volna. Mintha soha nem lett volna köztünk semmi. Legyünk újra normális unokatestvérek. – hamis mosolyt erőltetek az arcomra. Bár tényleg ezt akarom, de mégis nehéz kimondani a szavakat.
- Az remek lenne! – Gideon mosolya őszintének tűnik.
A vállamra veszem az iskolatáskámat, majd elindulok a gimibe. Már így is késésben vagyok.
Útközben Gideon jár a fejembe.  Az nem lehet, hogy bármit is érezek iránta! Az ég szerelmére, hiszen ő az unokatestvérem! De mostanság minden olyan bonyolult kettőnk között. Olyan, mintha éreznék iránta valamit. De az nem lehetséges.
Talán csak túl régóta vagyok szingli. Lehet, hogy már nagyon vágyok egy pasira és mivel csókolóztam Gideonnal, már egyből többet képzelek a dologba. Igen, biztosan csak nagyon vágyok a szerelemre. Csak ez lehet a dolog mögött.
Ilyen gondolatokkal a fejembe érek be a suliba, ahol természetesen már tart ez első óra.
Belépek a fizika terembe. Sűrű bocsánat kérések közepette botorkálok a helyemre.
Celine a terem egyik végében ül Castiel mellett. Az unokatestvérem egy kérdő pillantást küld felém. Válaszol én Gideon nevét suttogom.
Leülök a középső padsor egyikébe Lysander mellé.
- Miért késtél? – kérdi halkan a mellettem lévő fiú.
- Tovább tartott a készülődés. Vagy valami olyasmi. – előhalászom a füzetemet a táskám aljáról és próbálok az órát tartó tanárra figyelni.

Következő szünetbe gyorsan elszaladok wc-re. Utána  Celine keresésére indulok.  Az udvaron találok rá. Deborah társaságában. Ez érdekesnek tűnik. Közelebb megyek hozzájuk.
-... és te csak úgy megjelensz itt, és elveszed őt tőlem! Épp amikor kezdenek a dolgok a lehető legjobbra fordulni! De ne aggódj, én nem vesztek! Főleg egy olyan kis ribanc ellen, mint te! Castiel elfog téged hagyni miattam és akkor majd csak röhögni fogok rajtad. – Deborah hangja csöpög a gúnytól. Celine lesápad, ami csak még jobban kiemeli a nagy kék szemeit a hosszú szempilláival. Így olyan elesettnek tűnik.

Úgy érzem, ideje ennek a reggeli csevejnek véget vetni.
-  Milyen aranyos vagy Deborah! Viszont Castiel nem a gonosz szajhákra bukik, szóval szívecském, ha Celine nem lenne, neked akkor sem lenne túl sok esélyed nála. – a lány, akinek mondtam ezt, egy lesajnáló pillantással jutalmaz. Mielőtt bármit is mondhatna megfogom Cel karját és arrébb húzom.