2. kötet, 24. fejezet: Ismét mindent itt hagyni

Felrohanok a szobámba.  Ez a helyiség még egyben van. Csak az ajtón látszódnak az égés nyomai.
A nagy, lila bőröndömbe bepakolom a fontosabb ruháimat. Főleg a melegeket, tekintve, hogy Angliában sokkal hidegebb van, mint itt.  Berakom az MP4-emet meg a laptopomat. A könyves polcom előtt elgondolkodok egy picit. Végül bedobom a két kedvenc sorozatom összes részét.
Gyorsan felveszek valami kényelmes ruhát.  A zsebembe csúsztatom a telefonomat. Előveszek egy kis válltáskát és belepakol az irataimat.  Útlevelet, diákigazolványt meg minden ilyesmit.
Megfogok egy nagyobb hátizsákot. Belepakolom a fésűmet, sminkkészletemet, meg a kedvenc parfümömet. Átrohanok a fürdőszobába és bedobom a többi szépészeti szeremet.  Alaposan körbe nézek ebbe a helyiségbe. Majd miután megbizonyosodok róla, hogy mindent elraktam, ami feltétlenül kell, vissza megyek a szobámba.
Gyorsan berakok a bőröndömbe törölközőket meg csizmákat.  Kezembe veszem az ütött-kopott szürke edzőcipőmet. Ezt sem hagyhatom Itt.
Miután végeztem becipzározom az összes poggyászomat.
Utoljára kinyitom a szekrényemet. Megakad a tekintetem a tükrön. Lassan a hasamra csúsztatom a kezemet.
- Még meg sem születtél már is sok mindenen megyünk mi keresztül. De ne aggódj, nem kell félned a tűztől. Többé nem fog előfordulni. – suttogom.
- Celine, te meg kihez beszélsz? – lép be a szobámba anyu.
- Csak a fiamhoz. Vagy lányomhoz.
- Tudod, nem kell ám örökbe adnod a picit. Apádnak biztos lenne egy-két szava hozzá, de én segítenék felnevelni. Én is anya vagyok, tudom milyen szeretni a saját gyerekedet. Én képtelen lettem volna megszabadulni Gideontól vagy tőled. Szóval ha úgy érzed, megszeretnéd tartani, én minden képen támogatni foglak.
- Köszönöm anyu, ez sokat jelent, de meg nem tudom. Kell egy kis idő.
- Nyugodtan gondolkozz rajta. Elvégre még van nagyjából nyolc hónapod a szülésig.
- Nem akarom elmondani a dolgot Castielnek. – váltok témát.
- Pedig az lenne helyes döntés, de ezt ráérünk még megbeszélni. Most mennünk kell, mert lassan lejár az időnk. – anyu átölel, majd egymásba karolva lesétálunk a földszintre. Pontosabba arra a helyre, ami még a földszintből maradt.
Gideon lehozza a cuccaimat az emeltről. A bőröndömön találok egy kényelmes fogást, a hátizsákot a hátamra veszem, az oldal táskát meg vállamra akasztom.
Mindenki elkészült, szóval elindulunk. Elhagyjuk az otthonunkat. Talán örökre.
Apu becsönget az egyik szomszédhoz és visszaadja neki azt a kölcsönt, amit tegnap adott a szoba kibéreléséhez.
Az utat a motelig, silány hangulatba tesszük meg. Sírni szeretnék, mégsem tudok.
Gideon néha szúrós pillantást küld Lexie felé. A szüleim nem szidják le a lányt, hiszen a bátyámtól már megkapta, meg gondolom ők is érzik, hogy mennyire bűntudata van.  Talán szerintük ez épp elég büntetést szegénynek.
- Tényleg nagyon sajnálom. Én nem akartam... – szólal meg Lexie, mintha csak megérezné, hogy éppen rá gondolok.
- Mintha a bocsánat kérésed bármit helyre hozna!
- Elég Gideon! A te ellenségeskedésed sem hoz helyre semmit. – kelek ismét Lexie védelmére.
- Celnek igaza van! Lexie bánja amit tett. Különben is csak baleset volt. Bármelyikünkkel előfordulhatott volna. – mondja anyu. Apu helyeslően bólint.
Amint visszaérünk a szobánkba, mindenki egyből intézkedni kezd. Apu szerez repülőjegyeket a holnap egy órakor induló járatra. Anyu beszél a sulival és elmagyarázza nekik, hogy holnaptól miért nem hozzájuk foguk járni Lexievel. Gideon elmegy és a barátnőjével tölti a napot. Ő nem igazán örül neki, hogy ellesznek választva. Apu ugyan mondta Gideonnak, hogy huszonkét éves létére dönthet saját maga. De a bátyám úgy gondolta inkább velünk jön és vigyáz az ő kishúgára meg az unokatestvérére. Így anyuék is nyugodtabbak.
Lexie és én felhívjuk Mirrint. Nagy vonalakban felvázoljuk neki a történteket és elbúcsúzunk tőle.
Délután megérkezik a rendőrség. Kihallgat minket a tűz esetről. Majd balesetnek nyilvánítják a történteket és távoznak.
  Éppen sötétedni kezd, amikor megszólal a telefonom. A kijelzőre pillantok. Dake hív. Gyorsan kimegyek a fürdőszobánkba, hogy egyedül rendezhessem le.
- Mit akarsz? – szólok bele a készülékbe.
- Neked is szia Celine. Én is örülök, hogy halhatom a hangod.
- Inkább mond, hogy miért hívsz.
- Hú de rideg valaki. Én csak békülni szeretnék.
- Békülni? – visszhangzom.
- Ja. Ássuk le a csatabárdot. Bocsánatot szeretnék kérni.
- Rendben, de miattam nem kell aggódnod. Holnap elköltözöm.
- Mi? Itt hagysz? Hova mész?
- Ahhoz neked semmi közöd! Szóval ez a búcsú Dake. Viszlát! – ezzel lerakom.
Bár menyire nehezemre esik elmenni innen, azért az jó, hogy őt nem kell látnom többé. Meg persze annak is örülök, hogy Jill nem tud több önbizalom csökkentő sértést a fejemhez vágni a lány wc-ben.
  Este csak nehezen tudok elaludni. Reggel a torkomban levő hatalmas gombóc kíséretében kelek fel. Készülődés közben érzem ahogy a hasam apróra zsugorodik. Nem sok kedvem van megint elköltözni. Ráadásul a szüleimet itt kell hagynom.
Hamar elkészülünk. A reptére vezető utat is hamar megtesszük. Most éppen a bejárat előtt álluk.
- Szeretlek titeket.  Hívjatok, amint megérkeztetek! – anyu egyesével megölel minket. A szeme máris könnybe lábad.
- Mi is szeretünk. – mondom neki.
- Ne aggódj! Vigyázok a lányokra. – szögezi le Gideon.
- Ti meg na aggódjatok miattunk! Mi jó helyen leszünk. Hamarosan ismét találkozunk. - ölelget meg minket apu is.
Majd utunkra engednek. A bátyám és az unokatestvérem kíséretében elindulok a reptér belsejébe.
Miután átjutunk az ellenőrzőponton, Lexievel elmegyünk a mosdóba.
Megmosom az arcomat.
- Celine, minden rendben?
- Persze. Csak nehéz elmenni. Ráadásul ott van...
- ...Castiel. Félsz a vele való találkozástól. – fejezi be gondolat menetemet.
- Jaj Lex, nem is tudod mennyire! Mi van ha már van barátnője? Elvégre majdnem egy hónapja beszéltem vele utoljára. Azóta tuti túl van rajtam. – kezemmel a tőle kapott nyakláncot markolászom. A gondolat, hogy elveszíthetem őt, megrémít. Még akkor is ha történetesen azért romlott meg a kapcsolatuk, mert őt akartam védeni. Nem akartam, hogy a gyerekünk miatt több problémája legyen. Igen, jobb is ha az egész az én gondom. Vagy mégsem?
- ÁÁÁ! Elegem van ebből! Idegesít, hogy nem tudom, mit akarok.  Az volt a célom, hogy távol tartsam magamtól és picitől az ő érdekében. Még is annyira vágyom rá. Vele akarok lenni! – csattanok fel hangosan. Nem érdekel, ha mások is hallják.
- Hé, nyugi kuzin! Ez talán  még helyre hozható. Nem biztos, hogy Castiel túl van rajtad – Lexie bátorítóan átölel. Majd kisétálunk a helyiségből. Vissza Gideonhoz.
Lassan megkezdődik a beszállás. Elfoglaljuk a helyünket a repülőn. Lex ül a bal oldalamon, Gideon a jobban.
- Minden rendben lesz. – suttogja a bátyám. A vállába fúrom a fejem és megszorítom a kezét.